HEILIGENBRUNN

Az öt városrészből álló Heiligenbrunn nagyközség Dél-Burgenland délkeleti részén helyezkedik el. Szentkút – a helység magyar neve – 1920/21-ig a németnyelvű Nyugat-Magyarország része volt, és magyar irányítás alatt állt. A hivatalos nyelv a magyar volt annak ellenére, hogy a terület túlnyomó részét németül beszélő lakosság népesítette be.

Az első világháború végén folytatott kemény tárgyalások eredményeként 1919-ben a St. Germaini és Trianoni szerződésekben a németnyelvű Nyugat-Magyarországot Ausztriához csatolták. A helység 1921 óta az újonnan alapított szövetségi tartományhoz, Burgenlandhoz tartozik. Luisingnak – a mai Heiligenbrunn nagyközség egy városrészének egy szövetséges határbizottság által az Osztrák Köztársasághoz való csatolására és az osztrák csapatok általi lefoglalására csak 1923. január 10-én került sor.

Heiligenbrunn pincenegyed

A Heiligenbrunn pincenegyed többek között a Rieden Stifterberg, Zeinerberg, Kirchhöh és Zeinergraben területére terjed ki. A pincenegyed összesen mintegy 150 présházból és pinceépületből áll, és így egy egyedülálló együttest képez. A legtöbbjük döngölt agyagtalajon álló fatönk építmény. Agyag és szalmaszecska keverékével pucolták be és mésztejjel fehérítették őket.

A pinceépítmények alakját, nagyságát és építési módját a gazdasági helyzet, és annak követelményei határozzák meg. Így gyakran előfordult, hogy egy raktárhelyiséget, egy szobát, - ahol szükség esetén éjszakázni is lehetett, - valamint egy préshelyiséget egy hosszúkás épületté egyesítettek. A pincéket csapos illesztésű és reteszelt tölgyajtókkal, részben fafaragványokkal és évszámmal látták el.

Ezeket a pincéket a 19. évszázad közepéig durván megművelt farönkökből ácsolták. Ablakok nélküli épületek, a vakolatuk fehérített vályogból áll. A Gredn`-t, (az udvaroldali, a tetőkiszögellés alatt elhelyezkedő tornácot) döngölt agyaggal burkolták, a pinceépítményeket pedig egy rozsszalmából készült teljes kontytetővel fedték be.

A pincéket a 19. évszázadtól kezdve gyakran alápincézték, az épületet a domboldalra építették. Így a pinceépítmények utca felől nézve kétszintesnek tűnnek. Kezdetben ezeket az épületeket is szalmatetővel fedték be. Később cseréppel fedett nyerges tetőket hoztak létre. A homlokoldalon két ablakáttörést készítettek, amelyeket ablaktáblával (az un. Schaluhn) láttak el, a vakolatot néha egyszerű iniciálék vagy évszámok teszik változatosabbá. A később létesített épületek a korszerűsítés látható jeleit viselik magukon – mint például a nagyobb ablakok. Gyakran korszerűbb építőanyagokat (eternit zsaluzatot) is használnak.

Sétánk során a történelmi pinceutcában azt a benyomást nyerjük, mintha a Heiligenbrunn pinceutcáiban megállt volna az idő. Számos pince ma is úgy áll itt, ahogyan 250 évvel ezelőtt felépítették. A Heiligenbrunn azonban nem múzeum – a pincék magántulajdonban vannak, tulajdonosaik (közülük sokan a Heiligenbrunn, Hangesdorf és Luising városrészben élnek) részben még ma is használják őket.

Heiligenbrunn pincenegyedét 1969-ben burgenlandi tájvédelmi területté nyilvánították, és így élő történelemmé vált.

„Heiligenbrunn Kellernegyed Kezdeményezés” egyesület
Martin Weinek, elnök
A-7522 Hagensdorf

info(at)uhudlerkultur(dot)at