Szőlőfajták

Az Uhudler több fajtája direkttermő. Az Uhudlerszőlő a nemes szőlőfajtáktól eltérően saját gyökerű, azaz a gyökerétől a csúcsáig egyetlen növény, azt nem oltják szőlődugványokra (gyakran amerikai szőlőtőkékre!). Gyakran különböző európai és amerikai szőlőfajták keresztezéséből jönnek létre.

PIROS SZŐLŐK

Az Isabella származási helye Észak-Amerika. A legismertebb direkttermő fajták közé tartozik, a szőlőtetű katasztrófa során nagy jelentőségre tett szert. Erőteljes növekedésű és bőven termő – a gombabetegségekkel és a szőlőtetűvel szembeni ellenállósága kitűnő és szinte nem igényel trágyázást.

Megjelenés:
A szőlőfürtök nagyok és laza bogyósak és csak egy vállasak. A közepes nagyságú, ovális bogyók héja vastag, színe mély fekete, illata pedig átható. Az ízét illetően erős labuska ízzel és illattal rendelkezik. A fürtök gyakran egyenetlenül érnek.
A hajtáscsúcsok gyapjasak, enyhe bíborvörös színeződéssel. A levelek közepes nagyságúak és hármas osztásúak. A levélszél enyhén fogazott. A levelek felső oldala sötétzöld. Az alsó oldaluk szürkésfehér, rendkívül gyapjas, még nemezes is lehet.

Származás és történet:
A pontos származása ismeretlen – valószínűleg az amerikai Vitis labrusca vadszőlő és egy közelebbről nem ismert Vitis-vinifera fajta kereszteződése. A szőlő eredetileg állítólag Dél-Karolinából származik és a „nemesítője” Mrs. Isabella Gibbs után kapta a nevét. Ő a további nemesítés céljából egy bizonyos Mr. Prince-re bízta a szőlőt. A szőlőfajta 1820-ban már Franciaországban és később Németországban is elterjedt.

Elterjedés:
Az Isabella Ausztria határain túl is a legismertebb direkttermő szőlők közé tartozik.
A szőlőfajtából a FÁK államokban, kiváltképpen Azerbajdzsánban, Grúziában, Moldovában és Ukrajnában, de ezen kívül Svájcban, Portugáliában és a portugál Madeira szigeten még ma is préselnek bort. Az Isabella trópusi körülmények között is megérik és ezért az új világ országaiban, mint Brazíliában, Uruguayban, Japánban, Indiában és az indonéziai Balin is szívesen termesztik. Az Isabella szőlő még a Fekete-Tenger térségében (Törökországban, Örményországban) is fellelhető. A szőlőleveleket ott a Dolma (az ismert töltött szőlőlevelek) készítéséhez használják. Kisebb állományok még Ausztriában, Itáliában és Franciaországban is léteznek. Olaszország északkeleti részén a Fragolino nevű bort nyerik belőle.

A Concordot főként Amerika és Kanada északi, hűvösebb területein termesztik. – Ez a szőlőfajta erőteljes növekedésű és bőtermő. Inkább a homokos talajt kedveli. A lisztharmattal és a peronoszpórával, valamint a téli fagyokkal szembeni ellenállása figyelemre méltó. Kétivarú virágokkal rendelkezik, így önporzó.

Megjelenés:
Nagy, vállas és kompakt szőlő. A bogyók gömbölyűek, éretten kék színűek, a héjuk vékony és érzékeny. A gyümölcshús azonban nagyon édes és zamatos.
A lombja durva érintésű, felül sötétzöld, a fonákja rózsaszíntől narancssárgáig változik.
A borok világos rubinvörös színűek, csípősen fanyar ízűek, egy uralkodó, mesterséges érzést keltő eperillattal, – a tipikus labruska ízzel és illattal – rendelkeznek.

Származás és történet:
Ez a szőlő eredetileg a Vitis Labruscától származik, abból mutáció útján jött létre. Az USA-ban gyakran fogyasztják csemegeszőlőként, de bort is készítenek belőle. Fő gyártóként Washington és New York nevezhető.
További fontos telepítési körzeteknek számítanak: Kanada, Brazília és korábban, a szőlőtetű katasztrófa után, Európa is.
Az EU-ban csak kivételes esetekben, például az Uhudler előállításánál engedélyezik, a kereskedelemben már alig forgalmazható. Ezért Nyugat-Európában már szinte teljesen eltűnt. Csupán Európa keleti részein, például Moldovában játszik még szerepet. 

Ripatella (Ripadellának vagy Ripotellának is nevezik). A sötétkéktől feketéig változó színével hasonlít a Concordhoz, a szőlőbogyók azonban kissé ovális formájúak.

Megjelenés:
A levelek nagyok és tagoltak. Az első két levél felül kissé vöröses sertésszőrös, a következők alul vöröses filces bevonattal rendelkeznek. A bor világosvörös és egy kellemes labruska íz jellemzi.

Származás és történet:
A pontos eredete ismeretlen – itt valószínűleg a Vitis ripara x Taylor (Vitis rupestris x Vitis aextivalis) faj amerikai fajtáinak kereszteződéséről van szó.
Ezt a szőlőfajtát főként Burgenland déli részén termesztik, és ott részben egyéb direkttermőkkel kombinálva az Uhudler előállítására használják. Lehetséges, hogy a neve is ebből a térségből származik.

Japán
Japán vagy JAPÁN ISABELLA: A szőlőfajta jellemzői a nagy, kék színű szőlőfürtök, nagyon nagy vastaghéjú bogyók. Intenzív eperíz.

Megjelenés:
A nagy vastag levelek ideális védelmet biztosítanak a kíváncsi pillantásokkal szemben. Nagyon korán érik – gyakran már július végén.

Eredet:
Ez a szőlő egy új nemesítés, és elképzelhető, hogy közeli rokonságban van az Isabella szőlővel. Az egyenetlen érlelődés itt is gyakran megfigyelhető. A fajta azonban jó fagyállósággal rendelkezik. 

Japán vagy JAPÁN ISABELLA: A szőlőfajta jellemzői a nagy, kék színű szőlőfürtök, nagyon nagy vastaghéjú bogyók. Intenzív eperíz.

Megjelenés:
A nagy vastag levelek ideális védelmet biztosítanak a kíváncsi pillantásokkal szemben. Nagyon korán érik – gyakran már július végén.

Eredet:
Ez a szőlő egy új nemesítés, és elképzelhető, hogy közeli rokonságban van az Isabella szőlővel. Az egyenetlen érlelődés itt is gyakran megfigyelhető. A fajta azonban jó fagyállósággal rendelkezik.

A sötétkék, nagy bogyós, szokatlanul nagy szőlőfürtöket csemegeszőlőként, valamint szőlőlé és pezsgőbor előállítására használják. A nagy leveleinek köszönhetően a házak falán és nyitott kerti lugasokon dísznövényként is alkalmazható.

Megjelenés:
Ez a fajta gyorsan érik és nagyon erőteljes növekedésű. A faggyal és a gombabetegségekkel szembeni ellenállóságáról ismert, átható labruska íz és illat jellemzi. Rendkívül robusztus, alkalmas a kedvezőtlen környezetben való termesztésre is.

Eredet:
A vörös szőlőfajta egy Ohióból (USA) származó új nemesítés. A nevét a nemesítőjétől, George W Campbell kapta, aki ezt a szőlőt egy Concord magról nevelt csemetéből (Moore´s Early) fejlesztette ki
Főként az USA-ban, Kanadában (British Columbia és Ontario tartományokban), de Japánban és Koreában is termesztik.

A Clinton, kicsi és mélyfekete bogyós, kis méretű, korán érő szőlőfürtöket hoz. A korai rügyfakadása miatt kissé érzékenyen reagál a korai fagyokra. A mélyrétegű, mészben szegény talajokat kedveli. A szőlőtőke nagyon erőteljes növekedésű, a szőlőtetűvel szemben kiváló ellenállású.

Megjelenés:
Nagy, sűrűlombos levelekkel rendelkezik. Ezeket előszeretettel használják a nyitott kerti lugasok stb. beültetésére. A Clinton kétivarú virágokkal rendelkezik, így önporzó. Az abból készült borok rendkívül zamatosak és átható labruska íz és illat jellemzi őket.

Eredet:
A Clinton feltehetően amerikai szőlőtőkék természetes kereszteződése (valószínűleg a Vitis riparia x Vitis labrusca keveréke), így egy hibrid szőlőtőke. Ennek a hibridnek egy csemetéjét New York államban már 1835 körül felfedezték és kiválogatták.
A 19. évszázad végén egy szőlőtetű járványt követően Észak-Olaszországban és a Svájc olasz részén ültették el. Itt még a jellegzetes, rendkívül fűszeres ízű Clinton csemegeszőlőként maradt fenn.

FEHÉR SZŐLŐK

Az Elvira egy amerikai származású fehérbor fajta. A szőlőtetűvel és lisztharmattal (valódi lisztharmat és peronoszpóra) szembeni ellenállásának köszönhetően nemesítés nélkül – direkttermőként is művelik, savanykás, labruska ízű és illatú fehér borok készülnek belőle.

Megjelenés:
Az Elvira fajtájú szőlő nagyon vékony, szinte áttetsző héjjal rendelkezik, ezért nagyon érzékeny a darázs- és lódarázsrágással szemben. A levélzete nagy és erőteljes. A fajta rendkívül ellenállónak számít szőlőtetűvel szemben.

Eredet:
itt valószínűleg egy a Taylor (Vitis rupestris x Vitis aestivalis) és a Martha fajta (a Vitis labusca - Concord szőlőtőke egy változata) véletlenszerű kereszteződéséről van szó. Jakob Rommel 1862-ben Missouriban, Morrisonnál egy szőlőhegyen válogatta ki, a kiültetésére 1863-tól került sor. Rommel az első termését 1869-ben takarította be – az Elvira már nagyon korán eljutott Európába is.

Burgenland déli részén az Elvirát a helyi különlegesség, az Uhudler előállítására használják, ezzel a szőlőfajtával azonban Brazíliában, Magyarországon és Ukrajnában is találkozhatunk. Az Egyesült Államokban Illionisban és New Yorkban kisebb állományokat takarítottak be.

A fehér Isabella egy új nemesítés, ezt eredetileg a kék Isabella szőlőből nyerték.

Közepes nagyságú, laza szőlőfürtök, enyhe zöldes színű, nagyon vastag héjú szőlőbogyókkal. Íze az erdei szamócára hasonlít, érési ideje október közepén van. 

A Delaware az eredetileg világos vörös szőlőfajta fehér nemesítése. A megjelenését illetően a vörös Verltinerhez hasonlít, közepes nagyságú, sűrűn nőtt gömbölyű bogyókkal – ez az egyetlen ismert rozészínű Uhudlerfajta.

Megjelenés:
A szőlőfürtök közepes nagyságúak, sűrűn nőtt bogyókkal és finom málnaízzel. Érzékeny a téli faggyal szemben. A levele hármas osztású, bevágott és kemény. A fajta gyenge növekedésű és a talajminőséget illetően igényes.

Eredet:
A fajta pontos származása ismeretlen – itt valószínűleg az amerikai Vitis labrusca vadszőlő és a Vitis aestivalis és a Vitis-vinifera közötti kereszteződésről van szó.
Az Egyesült Államokban még ma is vannak ismert szőlőterületek, ezek mindenek előtt New Yorkban, Ohioban, Pennsylvaniában, Minnesotában és Ohioban találhatók.

A Noah a direkttermő, vagy az öntermőnek is nevezet fajhoz tartozik, mert nem igényel nemesítést. A szőlőtetűvel és egyéb betegségekkel szemben ellenálló. A bor kellemes labruska ízzel és illattal tűnik ki.

Megjelenés:
A szőlőfürtök közepes méretűek, vállasak és tömörek. A teljesen érett szőlőbogyók sárgás színűek és könnyen lefejthetők a kocsányról. A levelek szélesek, szívalakúak és nagyok.
A levél felső része erőteljes zöld színű – a fonákja kissé gyapjas. A levélnyél barnásvörös csíkos.

Eredet:
A fajta az amerikai Vitis riparia és Vitis labrusca fajok származékainak keresztezéséből jött létre. Otto Wasserzieher 1896-ban nemesítette azt. Ezt a szőlőfajtát többnyire Burgenland déli részén termesztik, és ott egy fajtiszta fehérborrá érlelik. Elképzelhető, hogy a Noah név is ebből a régióból származik.

Ez egy Angliából származó „új” szőlőfajta, ami az Isabella szőlővel való fajok közötti kereszteződésből nyert újabb keletű nemesítés. Az Izabella jellegzetes eperíze még jól felismerhető. Közepesen korai érésű (szeptember elején) és biztos hozamú.

Megjelenés:
A szőlő közepes nagyságú és kompakt. A bogyók nagyok, színük harmatos sárga. A teljesen érett szőlő nagyon zamatos, a gyümölcs aromája kellemes, egzotikus (csekély labruska íz). A levélzet közepes nagyságú, osztott és mélyzöld. Ez a fajta a stabil tulajdonságainak köszönhetően kiválóan alkalmas sövények beültetésére is.

Eredet:
A fehér szőlőfajta a Chasselas Doré x Isabelle fajok közötti keresztezésből nyert új nemesítés. A hibridek keresztezésére Nagy-Britanniában került sor, ahol főként az üvegházas szőlőtermelésnél használják. Rokon értelmű megnevezések: Ananasnii, Ananas, Beregovskii, Ferdinand Lesseps és Muscat Ferdinand Lesseps. Ezt a nevet Ferdinand Vicomte de Lesseps (1805-1894), a Szuezi csatorna építőjének tiszteletére kapta. 

„Heiligenbrunn Kellernegyed Kezdeményezés” egyesület
Martin Weinek, elnök
A-7522 Hagensdorf

info(at)uhudlerkultur(dot)at