SzÅ‘lÅ‘fajták

Az Isabella származási helye Észak-Amerika. A legismertebb direkttermÅ‘ fajták közé tartozik, a szÅ‘lÅ‘tetű katasztrófa során nagy jelentÅ‘ségre tett szert. ErÅ‘teljes növekedésű és bÅ‘ven termÅ‘ – a gombabetegségekkel és a szÅ‘lÅ‘tetűvel szembeni ellenállósága kitűnÅ‘ és szinte nem igényel trágyázást.

Megjelenés:
A szÅ‘lÅ‘fürtök nagyok és laza bogyósak és csak egy vállasak. A közepes nagyságú, ovális bogyók héja vastag, színe mély fekete, illata pedig átható. Az ízét illetÅ‘en erÅ‘s labuska ízzel és illattal rendelkezik. A fürtök gyakran egyenetlenül érnek.
A hajtáscsúcsok gyapjasak, enyhe bíborvörös színezÅ‘déssel. A levelek közepes nagyságúak és hármas osztásúak. A levélszél enyhén fogazott. A levelek felsÅ‘ oldala sötétzöld. Az alsó oldaluk szürkésfehér, rendkívül gyapjas, még nemezes is lehet.

Származás és történet:
A pontos származása ismeretlen – valószínűleg az amerikai Vitis labrusca vadszÅ‘lÅ‘ és egy közelebbrÅ‘l nem ismert Vitis-vinifera fajta keresztezÅ‘dése. A szÅ‘lÅ‘ eredetileg állítólag Dél-Karolinából származik és a „nemesítÅ‘je” Mrs. Isabella Gibbs után kapta a nevét. Ő a további nemesítés céljából egy bizonyos Mr. Prince-re bízta a szÅ‘lÅ‘t. A szÅ‘lÅ‘fajta 1820-ban már Franciaországban és késÅ‘bb Németországban is elterjedt.

Elterjedés:
Az Isabella Ausztria határain túl is a legismertebb direkttermÅ‘ szÅ‘lÅ‘k közé tartozik.
A szÅ‘lÅ‘fajtából a FÁK államokban, kiváltképpen Azerbajdzsánban, Grúziában, Moldovában és Ukrajnában, de ezen kívül Svájcban, Portugáliában és a portugál Madeira szigeten még ma is préselnek bort. Az Isabella trópusi körülmények között is megérik és ezért az új világ országaiban, mint Brazíliában, Uruguayban, Japánban, Indiában és az indonéziai Balin is szívesen termesztik. Az Isabella szÅ‘lÅ‘ még a Fekete-Tenger térségében (Törökországban, Örményországban) is fellelhetÅ‘. A szÅ‘lÅ‘leveleket ott a Dolma (az ismert töltött szÅ‘lÅ‘levelek) készítéséhez használják. Kisebb állományok még Ausztriában, Itáliában és Franciaországban is léteznek. Olaszország északkeleti részén a Fragolino nevű bort nyerik belÅ‘le.

A Concordot fÅ‘ként Amerika és Kanada északi, hűvösebb területein termesztik. – Ez a szÅ‘lÅ‘fajta erÅ‘teljes növekedésű és bÅ‘termÅ‘. Inkább a homokos talajt kedveli. A lisztharmattal és a peronoszpórával, valamint a téli fagyokkal szembeni ellenállása figyelemre méltó. Kétivarú virágokkal rendelkezik, így önporzó.

Megjelenés:
Nagy, vállas és kompakt szÅ‘lÅ‘. A bogyók gömbölyűek, éretten kék színűek, a héjuk vékony és érzékeny. A gyümölcshús azonban nagyon édes és zamatos.
A lombja durva érintésű, felül sötétzöld, a fonákja rózsaszíntÅ‘l narancssárgáig változik.
A borok világos rubinvörös színűek, csípÅ‘sen fanyar ízűek, egy uralkodó, mesterséges érzést keltÅ‘ eperillattal, – a tipikus labruska ízzel és illattal – rendelkeznek.

Származás és történet:
Ez a szÅ‘lÅ‘ eredetileg a Vitis Labruscától származik, abból mutáció útján jött létre. Az USA-ban gyakran fogyasztják csemegeszÅ‘lÅ‘ként, de bort is készítenek belÅ‘le. FÅ‘ gyártóként Washington és New York nevezhetÅ‘.
További fontos telepítési körzeteknek számítanak: Kanada, Brazília és korábban, a szÅ‘lÅ‘tetű katasztrófa után, Európa is.
Az EU-ban csak kivételes esetekben, például az Uhudler elÅ‘állításánál engedélyezik, a kereskedelemben már alig forgalmazható. Ezért Nyugat-Európában már szinte teljesen eltűnt. Csupán Európa keleti részein, például Moldovában játszik még szerepet. 

Ripatella (Ripadellának vagy Ripotellának is nevezik). A sötétkéktÅ‘l feketéig változó színével hasonlít a Concordhoz, a szÅ‘lÅ‘bogyók azonban kissé ovális formájúak.

Megjelenés:
A levelek nagyok és tagoltak. Az elsÅ‘ két levél felül kissé vöröses sertésszÅ‘rös, a következÅ‘k alul vöröses filces bevonattal rendelkeznek. A bor világosvörös és egy kellemes labruska íz jellemzi.

Származás és történet:
A pontos eredete ismeretlen – itt valószínűleg a Vitis ripara x Taylor (Vitis rupestris x Vitis aextivalis) faj amerikai fajtáinak keresztezÅ‘désérÅ‘l van szó.
Ezt a szÅ‘lÅ‘fajtát fÅ‘ként Burgenland déli részén termesztik, és ott részben egyéb direkttermÅ‘kkel kombinálva az Uhudler elÅ‘állítására használják. Lehetséges, hogy a neve is ebbÅ‘l a térségbÅ‘l származik.

Japán
Japán vagy JAPÁN ISABELLA: A szÅ‘lÅ‘fajta jellemzÅ‘i a nagy, kék színű szÅ‘lÅ‘fürtök, nagyon nagy vastaghéjú bogyók. Intenzív eperíz.

Megjelenés:
A nagy vastag levelek ideális védelmet biztosítanak a kíváncsi pillantásokkal szemben. Nagyon korán érik – gyakran már július végén.

Eredet:
Ez a szÅ‘lÅ‘ egy új nemesítés, és elképzelhetÅ‘, hogy közeli rokonságban van az Isabella szÅ‘lÅ‘vel. Az egyenetlen érlelÅ‘dés itt is gyakran megfigyelhetÅ‘. A fajta azonban jó fagyállósággal rendelkezik. 

Japán vagy JAPÁN ISABELLA: A szÅ‘lÅ‘fajta jellemzÅ‘i a nagy, kék színű szÅ‘lÅ‘fürtök, nagyon nagy vastaghéjú bogyók. Intenzív eperíz.

Megjelenés:
A nagy vastag levelek ideális védelmet biztosítanak a kíváncsi pillantásokkal szemben. Nagyon korán érik – gyakran már július végén.

Eredet:
Ez a szÅ‘lÅ‘ egy új nemesítés, és elképzelhetÅ‘, hogy közeli rokonságban van az Isabella szÅ‘lÅ‘vel. Az egyenetlen érlelÅ‘dés itt is gyakran megfigyelhetÅ‘. A fajta azonban jó fagyállósággal rendelkezik.

A sötétkék, nagy bogyós, szokatlanul nagy szÅ‘lÅ‘fürtöket csemegeszÅ‘lÅ‘ként, valamint szÅ‘lÅ‘lé és pezsgÅ‘bor elÅ‘állítására használják. A nagy leveleinek köszönhetÅ‘en a házak falán és nyitott kerti lugasokon dísznövényként is alkalmazható.

Megjelenés:
Ez a fajta gyorsan érik és nagyon erÅ‘teljes növekedésű. A faggyal és a gombabetegségekkel szembeni ellenállóságáról ismert, átható labruska íz és illat jellemzi. Rendkívül robusztus, alkalmas a kedvezÅ‘tlen környezetben való termesztésre is.

Eredet:
A vörös szÅ‘lÅ‘fajta egy Ohióból (USA) származó új nemesítés. A nevét a nemesítÅ‘jétÅ‘l, George W Campbell kapta, aki ezt a szÅ‘lÅ‘t egy Concord magról nevelt csemetébÅ‘l (Moore´s Early) fejlesztette ki
FÅ‘ként az USA-ban, Kanadában (British Columbia és Ontario tartományokban), de Japánban és Koreában is termesztik.

A Clinton, kicsi és mélyfekete bogyós, kis méretű, korán érÅ‘ szÅ‘lÅ‘fürtöket hoz. A korai rügyfakadása miatt kissé érzékenyen reagál a korai fagyokra. A mélyrétegű, mészben szegény talajokat kedveli. A szÅ‘lÅ‘tÅ‘ke nagyon erÅ‘teljes növekedésű, a szÅ‘lÅ‘tetűvel szemben kiváló ellenállású.

Megjelenés:
Nagy, sűrűlombos levelekkel rendelkezik. Ezeket elÅ‘szeretettel használják a nyitott kerti lugasok stb. beültetésére. A Clinton kétivarú virágokkal rendelkezik, így önporzó. Az abból készült borok rendkívül zamatosak és átható labruska íz és illat jellemzi Å‘ket.

Eredet:
A Clinton feltehetÅ‘en amerikai szÅ‘lÅ‘tÅ‘kék természetes keresztezÅ‘dése (valószínűleg a Vitis riparia x Vitis labrusca keveréke), így egy hibrid szÅ‘lÅ‘tÅ‘ke. Ennek a hibridnek egy csemetéjét New York államban már 1835 körül felfedezték és kiválogatták.
A 19. évszázad végén egy szÅ‘lÅ‘tetű járványt követÅ‘en Észak-Olaszországban és a Svájc olasz részén ültették el. Itt még a jellegzetes, rendkívül fűszeres ízű Clinton csemegeszÅ‘lÅ‘ként maradt fenn.

Az Elvira egy amerikai származású fehérbor fajta. A szÅ‘lÅ‘tetűvel és lisztharmattal (valódi lisztharmat és peronoszpóra) szembeni ellenállásának köszönhetÅ‘en nemesítés nélkül – direkttermÅ‘ként is művelik, savanykás, labruska ízű és illatú fehér borok készülnek belÅ‘le.

Megjelenés:
Az Elvira fajtájú szÅ‘lÅ‘ nagyon vékony, szinte áttetszÅ‘ héjjal rendelkezik, ezért nagyon érzékeny a darázs- és lódarázsrágással szemben. A levélzete nagy és erÅ‘teljes. A fajta rendkívül ellenállónak számít szÅ‘lÅ‘tetűvel szemben.

Eredet:
itt valószínűleg egy a Taylor (Vitis rupestris x Vitis aestivalis) és a Martha fajta (a Vitis labusca - Concord szÅ‘lÅ‘tÅ‘ke egy változata) véletlenszerű keresztezÅ‘désérÅ‘l van szó. Jakob Rommel 1862-ben Missouriban, Morrisonnál egy szÅ‘lÅ‘hegyen válogatta ki, a kiültetésére 1863-tól került sor. Rommel az elsÅ‘ termését 1869-ben takarította be – az Elvira már nagyon korán eljutott Európába is.

Burgenland déli részén az Elvirát a helyi különlegesség, az Uhudler elÅ‘állítására használják, ezzel a szÅ‘lÅ‘fajtával azonban Brazíliában, Magyarországon és Ukrajnában is találkozhatunk. Az Egyesült Államokban Illionisban és New Yorkban kisebb állományokat takarítottak be.

A fehér Isabella egy új nemesítés, ezt eredetileg a kék Isabella szÅ‘lÅ‘bÅ‘l nyerték.

Közepes nagyságú, laza szÅ‘lÅ‘fürtök, enyhe zöldes színű, nagyon vastag héjú szÅ‘lÅ‘bogyókkal. Íze az erdei szamócára hasonlít, érési ideje október közepén van. 

A Delaware az eredetileg világos vörös szÅ‘lÅ‘fajta fehér nemesítése. A megjelenését illetÅ‘en a vörös Verltinerhez hasonlít, közepes nagyságú, sűrűn nÅ‘tt gömbölyű bogyókkal – ez az egyetlen ismert rozészínű Uhudlerfajta.

Megjelenés:
A szÅ‘lÅ‘fürtök közepes nagyságúak, sűrűn nÅ‘tt bogyókkal és finom málnaízzel. Érzékeny a téli faggyal szemben. A levele hármas osztású, bevágott és kemény. A fajta gyenge növekedésű és a talajminÅ‘séget illetÅ‘en igényes.

Eredet:
A fajta pontos származása ismeretlen – itt valószínűleg az amerikai Vitis labrusca vadszÅ‘lÅ‘ és a Vitis aestivalis és a Vitis-vinifera közötti keresztezÅ‘désrÅ‘l van szó.
Az Egyesült Államokban még ma is vannak ismert szÅ‘lÅ‘területek, ezek mindenek elÅ‘tt New Yorkban, Ohioban, Pennsylvaniában, Minnesotában és Ohioban találhatók.

A Noah a direkttermÅ‘, vagy az öntermÅ‘nek is nevezet fajhoz tartozik, mert nem igényel nemesítést. A szÅ‘lÅ‘tetűvel és egyéb betegségekkel szemben ellenálló. A bor kellemes labruska ízzel és illattal tűnik ki.

Megjelenés:
A szÅ‘lÅ‘fürtök közepes méretűek, vállasak és tömörek. A teljesen érett szÅ‘lÅ‘bogyók sárgás színűek és könnyen lefejthetÅ‘k a kocsányról. A levelek szélesek, szívalakúak és nagyok.
A levél felsÅ‘ része erÅ‘teljes zöld színű – a fonákja kissé gyapjas. A levélnyél barnásvörös csíkos.

Eredet:
A fajta az amerikai Vitis riparia és Vitis labrusca fajok származékainak keresztezésébÅ‘l jött létre. Otto Wasserzieher 1896-ban nemesítette azt. Ezt a szÅ‘lÅ‘fajtát többnyire Burgenland déli részén termesztik, és ott egy fajtiszta fehérborrá érlelik. ElképzelhetÅ‘, hogy a Noah név is ebbÅ‘l a régióból származik.

Ez egy Angliából származó „új” szÅ‘lÅ‘fajta, ami az Isabella szÅ‘lÅ‘vel való fajok közötti keresztezÅ‘désbÅ‘l nyert újabb keletű nemesítés. Az Izabella jellegzetes eperíze még jól felismerhetÅ‘. Közepesen korai érésű (szeptember elején) és biztos hozamú.

Megjelenés:
A szÅ‘lÅ‘ közepes nagyságú és kompakt. A bogyók nagyok, színük harmatos sárga. A teljesen érett szÅ‘lÅ‘ nagyon zamatos, a gyümölcs aromája kellemes, egzotikus (csekély labruska íz). A levélzet közepes nagyságú, osztott és mélyzöld. Ez a fajta a stabil tulajdonságainak köszönhetÅ‘en kiválóan alkalmas sövények beültetésére is.

Eredet:
A fehér szÅ‘lÅ‘fajta a Chasselas Doré x Isabelle fajok közötti keresztezésbÅ‘l nyert új nemesítés. A hibridek keresztezésére Nagy-Britanniában került sor, ahol fÅ‘ként az üvegházas szÅ‘lÅ‘termelésnél használják. Rokon értelmű megnevezések: Ananasnii, Ananas, Beregovskii, Ferdinand Lesseps és Muscat Ferdinand Lesseps. Ezt a nevet Ferdinand Vicomte de Lesseps (1805-1894), a Szuezi csatorna építÅ‘jének tiszteletére kapta.